Nem mindegy mennyi ideig tart az evészavar! Edukáció Mit tegyen a kamasz, ha 1-es típusú diabétesz mellett fogyni akar? Milyen érdekes, hogy eleve diétás étrendnek hívjuk, szerintem hibásan, mert ez egy reform étrend. Én, mint szülő, aki nem diabétesszel él, mégis hogyan segítsek a kamasz gyerekemnek ha fogyni akar? Szerintem keressük közösen a megoldásokat, tanuljunk közösen. Keressünk közösen dietetikust, aki segít összeállítani az étrendet. Tanítsd meg fogykúrázni a gyerekedet és vedd komolyan, ha nem érzi jól magát a bőrében. Lívia is megemlítette a beszélgetésben, hogy sokat segítettek neki a táborok, a sorstársak. Nagyon sokat tanulnak itt a gyerekek az önállóságról, egymásról, a diabéteszről. Támogassuk ebben is a gyerekeket! A civil szervezeteknek köszönhetően elég sok lehetőség van rá országszerte. Diabetológus Hiába jó diabetológus valaki, ha közben a gyermek szenved és az életminőség nem szempont. Személy szerint nem hiszek abban, hogy mindenáron szenvedni kell, és a legnagyobb szigor mellett törekedni a jó cukokra.
Tudatosítsuk magunkban azt, hogy szüksége van a közösségre, és nekünk szülőként is szükségünk van arra (még ha ezt nagyon nehéz bevallani és megfogalmazni, kimondani meg végképp), hogy kapjunk egy kis szusszanásnyi időt. Készüljünk fel arra, hogy lehet, hogy gyermekünk az óvodában összetartja magát, nem borul ki, "rendesen" viselkedik, viszont ahogy kilépünk a kapun, elszabadul a pokol. Fontos, hogy erre felkészüljünk. Ez hetekig is eltarthat. Lehet, hogy őrjöngeni fog, kezelhetetlen lesz, stb. Nagyon sok eltérő fejlődésmenetű gyermek képes - amíg oktatási intézményben van - egyben tartani magát, utána viszont nagyon nehezen lehet vele együttműködni. Abban az esetben, ha úgy érezzük, hogy túl sokáig áll fent ez az állapot, beszéljünk a fejlesztőinkkel és az óvonénikkel. Kérdezzük meg, hogy mit tapasztalnak az óvodában. Például: lehet, hogy a gyermekünk az, aki az ablak mellett ül étkezéskor, vagy ott van az ágya alvásnál, az ablak alatt pedig gyakran járnak autók, vagy ott van egy ventillátor, a konyha ablaka, stb.
Egy idő után izzadni kezdünk, megjelenik a diskomfort érzés, a frusztráltság. Nem vehetjük le a ruhát és nem is tudjuk kikerülni a szituációt. Azok a gyerekek, akik télen kevés ruhát tudnak felvenni, vagy sokkal több idő kell nekik, mire átállnak a "megfelelő" ruházatra, hasonló élményen mennek keresztül. Képzeljük el, hogy kint hideg van és mi egy száll pólóban és nadrágban sétálunk. Vacogunk, reszketünk, és nehezen tudunk felmelegedni. Egyre frusztráltabbnak, idegesebbnek érezzük magunkat. Fázik a kezünk, lábunk, nehezebben érezzük az ujjainkat. Azok a gyerekek, akik tavasszal/nyáron is hosszú nadrágban, hosszú ujjúban, esetleg kesztyűben/sapkában vannak, hasonló dolgokat éreznek. Számukra a biztonságot, testük megfelelő érzékelését a hosszú ujjú ruházat/kesztyű/sapka/stb. biztosítja. A másik dolog, amely nehézséget okozhat, hogy az intézmények nehezen vagy egyáltalán nem tudnak mit kezdeni azzal, ha gyermekünk nem az évszaknak megfelelően öltözködik. Egyrészről érhető az aggodalmuk, hiszen amíg a gyermek az intézményben tartózkodik, addig ők felelnek a testi épségéért.
2018. már 06. Amikor megkaptuk a szenzomotoros diszfázia (akadályozott beszédfejlődés, beszédértés és beszédkimenet nehézségek) diagnózist egy nagyon kemény másfél év volt mögöttünk. Másfél év, amikor MINDEN szakember azt mondta, hogy várjunk még, hogy van egy ismerőse, akinek a gyereke 4 évesen beszélt, hogy majd a közösségben. A szomorú tény, hogy ezt hallottuk az alapítványi felméréseken, és logopédustól is. És persze ezt is akartuk hallani, azt akartuk hinni, hogy a gyerekünkkel minden rendben van, hogy ez a könnyed, nyugalmas, "ábrándosan nézem, ahogy nő és fejlődik a gyerekem" állapot a miénk maradhat. Éppen ezért jórészt elnyomtam magamban Bea hangját, aki kedvesen és részletesen figyelmeztetett, amikor Bence két éves lett. Szerencsére azért a tudatom mélyén megmaradt a hang és valóban addig mentem, amíg segítséget nem kaptunk. De tény, hogy azóta sem tudom feldolgozni azt az elveszett másfél évet, ott a gyerek fejlesztése és fusztrációja szempontjából legfontosabb másfél év veszett ott el.
Mert a kulcs, hogy az életminőség is megmaradjon és amennyire lehetséges, jól érezze magát a gyerek. Ne a diab határozza meg a gyereket Szia! Milyen volt ma a cukrod? – jönne a kérdés azonnal a szülőtől, aki aznap először látja a gyerekét. Törekedjünk rá, hogy ne ezzel kezdjünk, mert így azt gondolja, a diabot elé soroljuk, amitől rosszul érzi magát. Azt gondolja a diab fontosabb, mint ő. A kamaszok nagyon érzékenyek, főleg, ha nemrég diagnosztizálták. Ez legyen az utolsó kérdés, akkor is, ha erre vagyunk a legjobban kíváncsiak. Nem hiszem, hogy egy kamasz ott és akkor felfogja az okokat, hiába próbálod elmagyarázni neki, hogy ő érte aggódsz. Nagyon fontos az alap bizalom felé, hogy amit ő akkor csinál, az jó, vagy legalábbis megfelelő. Nyitottság Ha fennáll az evészavar, és én mint, szülő rájövök, az nem szégyen, és a gyerek sem hibás. Ez egy probléma, amit meg kell oldani. És sokkal jobb, ha ez közösen történik. Ne hagyd a gyereket egyedül megküzdeni a problémával. Kérj segítséget, és ne szégyelld.
Gyakran előfordul az is, hogy mások szeretetéhségét úgy elégítjük ki, ahogy azt mi magunk elvárnánk a minket szeretőktől. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy gyermekünknek is ez az igénye. A probléma a szülő-gyerek kapcsolatban akkor erősödik fel, ha a szülő nem tud rugalmasan reagálni a gyerek szeretet szükségletére. Ezek után felmerülhet a kérdés: ha nem elég őszintén szeretni a gyerekeinket, akkor honnan tudhatjuk meg, hogy éppen mi az aktuális szeretet szükségletük? Ebben több kapaszkodó is segítségünkre lehet. Az első és legfontosabb, amit bármiféle szakirodalom olvasása nélkül is meg tudunk tenni, az az, hogy odafigyelünk rájuk a következő szempontok alapján: 1. Hogyan fejezi ki a szeretetet felénk? 2. Hogyan fejezi ki a szeretetet a társai felé? (érdemes rákérdezni a dadusnál, óvónéninél, tanítónéninél, tanároknál, hogy ők mit vesznek észre) 3. Mi az, amit a leggyakrabban kér tőlünk? 4. Mi az, amit leggyakrabban panaszol? 5. Milyen típusú közeledésünket utasítja el? Amikor egy gyerek sokat puszilgat, ölelget bennünket, az azt mutatja meg, hogy számára a testi érintés nagyon fontos kifejezőeszköze a szeretet kimutatásának.
Az új típusú drogok hatásait és utóhatásait is homály fedi sok esetben. Az egyes típusú szerek keverésének, például gyógyszerek és alkohol, ópiátok és gyógyszerek, beláthatatlan következményei lehetnek. Előfordul, hogy a szerhasználat hosszabb idejű szüneteltetését követő első adag, melynek mennyisége megegyezik a már előzőekben kimérttel, halálos dózist jelent a szervezet számára. A halálos következmények és a függőség kialakulása mellett súlyos és akár maradandó egészségkárosodás is kialakulhat a legtöbb szer rendszeres használatával. Csak a kannabiszt alapul véve, melyet a közvélemény könnyű drognak tart, az arra hajlamos személyeknél elmebetegségre utaló tünetek jelenhetnek meg. Vizsgálatok kimutatták, hogy azoknál, akik 15 éves koruk körül fogyasztották a szert, jelentős százalékban jelentek meg skizofréniaszerű tünetek, illetve később a betegség ténylegesen ki is alakult. Kérjünk segítséget! Ha bizonyosságot nyer számunkra, hogy a családtagunk drogot fogyaszt, vagy már függővé vált, kérjünk külső segítséget.
Szenzoros gyermek és a számítógép Évszakváltás Tippek különböző élethelyzetekhez Kerti Parti Cipő vásárlás Háziorvosi rendelő Kórházi kivizsgálás Fogorvos Vásárlás közértben Vásárlás bevásárlóközpontban Esküvő Az autóban Játszódélután Vonatozás Élményparkok Aquapark Vidámpark Milyen háziállatot válasszunk? Halloween partik Karácsony és Szilveszter Elérhetőségek Újdonságok Taktilis fejlesztés képekben Auditív fejlesztés Letölthető szórólap Csapatunk
Ezek egy része legálisan beszerezhető, és áruk is alacsonyabb, mint a "hagyományos" szereké. E mellett, az interneten óriási mennyiségben lelhetők fel, külön marketing ipar épült ki a terjesztésükre. Hogyan ismerjük fel a bajt? Nem csak a megelőzésben, hanem a felismerésben is fontos szerepe van az az őszinte kommunikációnak, a családi beszélgetéseknek- hangsúlyozza a szakember. Ha figyelünk a gyermekünkre, nagy valószínűséggel vesszük észre megváltozott viselkedését. Olyan jelekből, mint a gyakran hullámzó kedélyállapot, a játszmák provokálása, a pontatlanság, az iskolai eredmények romlása, az alvás-ébrenlét ritmus felborulása, a hazugságokba keveredés, vérbő kötőhártya, pupilla-változások okot adhatnak az aggodalomra. Súlyosabb estekben értékek tűnnek el otthonról és a gyermek már nem tud elszámolni az idejével sem. Bármikor végzetes lehet A szakember szerint legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy a drogfogyasztás bármikor halálhoz vezethet. Már az első fogyasztás végzetes lehet, hiszen nem ismert az egyéni tolerancia az adott szerrel kapcsolatban és az egyéni adagszint sem.
Mondjuk el, hogy mit ehet és mit nem (ezt a beiratkozásnál általában megkérdezik az adatok felvételénél). Ha szükséges és meg tudjuk oldani, vigyük mi az ennivalót. Ha csak egy bizonyos tányérból és evőeszközzel eszik, biztosítsuk ezeket az óvodának. Amikor oviba készülünk Amikor az óvodához ruhát vásárolunk, gondoljuk végig, hogy mi az, ami a gyermeknek kényelmes. Milyen cipő, zokni, ruha az, amiről tudjuk, hogy nem lesz számára elviselhetetlen, amiben kényelmesen érzi magát. Ne a "divatos" öltözetre törekedjünk, hanem arra, mi az elviselhető szenzoros gyermekünknek. Ha tömegközlekedéssel megyünk az oviba, akkor néhányszor menjünk végig az útvonalon, mielőtt elkezdődik a beszoktatás, így a gyermek is tudja, hogy hova megyünk, hol kell leszállni (természetesen ez korfüggő), hogy hol vannak olyan zajforrások, amik neki kellemetlenek, stb. Készüljünk fel arra, hogy nem biztos, hogy "gyors" lesz a beszoktatás. Készítsük fel magunkat arra, hogy a gyermekünk sírni fog utánunk (normál fejlődésmenetű gyermekeknél is természetes reakció ez).