A Csontváros főszereplője Clary, aki egyik este ijesztő eseménynek lesz tanúja egy szórakozóhelyen: meglátja, amint három hozzá hasonló korú ember meggyilkol egy negyediket. A gyilkosságot látszólag nem vette észre más, és a rejtélyes alakok is eléggé megrökönyödnek a ténytől, hogy egy egyszerű mondém (értsd: mugli [értsd: különleges képességekkel nem rendelkező ember]) látja őket. Miután Clary édesanyját természetfeletti lények elrabolják, újból találkozik a veszélyesnek tűnő hármas egyik tagjával, akiről kiderül, hogy árnyvadász. Röviden az árnyvadászokról: olyan emberek, akik a legenda szerint angyali származásúak, és küldetésük az emberek világának megvédése a démonoktól, illetve a különféle alvilági lényektől (boszorkánymesterek, vámpírok, vérfarkasok és tündérek). Nem sokban különböznek az emberektől, csak erősebbek, köszönhetően a bőrükbe rajzolt rúnáknak, amelyek mindegyike más-más képességet kölcsönöz a viselőinek. Az árnyvadászok világába csöppen bele Clary, amikor megtudja, hogy édesanyját a sokáig halottnak hitt nagyhatalmú árnyvadász, Valentine rabolta el, mert őt gyanúsítja a Végzet Kelyhének eltulajdonításával.
Na most, ebben a filmben sikerült egy teljesen jelentéktelen és unalmas bagázst összekaparni. Vegyük sorra: Clary: Lily Collins Collins egyébként tehetséges színésznő, és megvan benne az a makacs és határozott stílus, ami a filmbéli Claryből teljesen hiányzott. Most attól függetlenül, hogy külsőre köze sincs a könyvbéli megfelelőjéhez, el tudta volna játszani jól a szerepet, ha a forgatókönyvírók adnak neki jellemet. Enélkül nehéz. Jace: Jamie Campbell Bower A legfelháborítóbb választás. Nem az a problémám, hogy az alapból persze elképesztően jóképű, és erre komoly egót és személyi kultuszt építő Jace-t egy leginkább ijesztő koboldnak kinéző srác játssza. Ha legalább tehetsége lenne! Jace egész karaktere arra épül, hogy pofátlanul magabiztos, önfényező, kötekedő, és lehetetlen zavarba hozni. Nem is érdekelne, hogy a választott színésznek külsőre semmi adottsága nincs meg, ha legalább lenne olyan magabiztos, hogy el tudja játszani ezt a karaktert. Nem egy színész van, aki olyan jól hozza a magabiztos csajozógépet, hogy bár simán elmennél mellette az utcán, a filmvásznon elhiszed, hogy ő a Jani.
1/9 anonim válasza: Nincsen és nem is lesz, mert a film só szerint meggyalázta a könyvet. 2016. ápr. 25. 18:03 Hasznos számodra ez a válasz? 2/9 anonim válasza: Hál'istennek nincs. Szörnyű volt. Nézd a sorozatot. 19:05 Hasznos számodra ez a válasz? 3/9 A kérdező kommentje: én mondjuk a könyvet nem olvastam de nekem a film nagyon tetszett.. 4/9 anonim válasza: Akkor nézd a sorozatot Shadowhunters. Az sokkal jobb mint a film. 27. 20:51 Hasznos számodra ez a válasz? 5/9 A kérdező kommentje: csak a sorozatban az nem tetszik, hogy nem ugyan azok a szereplők akik a filmben. 6/9 anonim válasza: Már nem azért, de a filmben csak tehetségtelen bohócok voltak. máj. 5. 22:15 Hasznos számodra ez a válasz? 7/9 anonim válasza: Nem kötekedésből/bántásból, de szerintem a film ezerszer jobb volt. A sorozatban szerintem nagyon nem találták el a szereplőket, talán Isabellenél és Simonnál csak. Az ahogy öt percben Clary megtud mindent az árnyvilágról nagyon nem tetszett. Még a rúnák is ilyen ronda pirosasak és a szeráfpengékről ne is beszéljünk.
Nekem abszolút a kedvenceim közé tartozik, mert életképes karakter, és szócsatái Jace-szel a könyvsorozat legszórakoztatóbb részei. Valentine: Jonathan Rhys Meyers Valentine a főgonosz, aki a filmben egy valószínűtlenül fiatal kinézetű (a karakternek tizenéves gyereke van), őrült és visszataszító pszichopata. A könyvben egy tökéletes manipulátor, aki megnyerő modorával bármit el tud érni az embereknél, és teljesen logikusan tud érvelni a gonosz tettei mellett. A többi mellékszereplőt most nem elemzem, mert velük szerintem nem volt nagyobb baj. Tehát mi történik, ha egy könyvből, aminek legnagyobb erősségei a karakterek, kivesszük a karakterábrázolást? Marad a cselekmény, viszont elég nehéz drukkolni a bajba jutott szereplőknek, amikor még csak megszeretni sem tudod őket. Probléma 2: Spoilerek mindenhol! Tegyük fel, hogy egy ártatlan áldozat előbb látja a filmet, minthogy elolvasná a könyvet. Ám mégis úgy dönt, hogy ad egy esélyt a könyvsorozatnak. Már eleve nemcsak az első rész történetét fogja nagyjából ismerni, hanem túl van a tömeges spoileráradaton, amit a pofátlan filmkészítők rázúdítottak.
A Csontváros története rengetegszer hat ismerősen, aki viszonylag sok fantasyt nézett vagy olvasott, annak nem okoz nagy meglepetést a könyv. Mégis nem véletlen a népszerűsége: Clare remekül tudja állandó csavarokkal feldobni a cselekményt, a karakterábrázolás és a humor pedig könnyen függővé teszi az olvasót. Ajánlom, főleg ha már 300x elolvastad a Harry Pottert, Az éhezők viadalát, a Percy Jacksont, és egy új, igényes ifjúsági fantasyra vágysz. Illetve első komolyabb fantasy könyvélménynek is remek, hiszen akkor nagyobb újdonság erről a világról olvasni. Hogyan tudtak ebből az első ránézésre könnyen megfilmesíthető könyvből egy vérlázítóan pocsék adaptációt készíteni? Nézzük csak: Probléma 1: Casting Szavak sincsenek rá. Igen, soha nem lehet minden olvasót boldoggá tenni a szereplőválogatással, de azért próbálkozni érdemes. Az irónő erőssége a karakterábrázolás, minden szereplő összetett figura, akiket a könyvek során ismerünk meg egyre behatóbban. Számomra például a szereplők közti huza-vona, beszólogatások, konfliktusok és a humor, ami a legjobban tetszett a könyvben.