Átöntjük egy tálba, beleforgatjuk a kimagozott meggyet, és hagyjuk kihűlni. A kihűlt piskótát kivesszük a formából. Vízszintesen három lapra vágjuk. A zselatint kevés hideg vízbe áztatjuk. A tejszínt a cukorral lágy habbá verjük. 1, 5 dl meggylét felforalunk, lehúzzuk a tűzről, és feloldjuk benne a kinyomkodott zselatinlapokat. Egy kevés tejszínhabot keverünk hozzá, majd a keveréket a maradék tejszínhabba forgatjuk. Az alsó tésztalapot a kapcsos tortaformába tesszük, megkenjük a lekvár felével. Elosszuk rajta a meggy felét és a tejszínhab harmadát, ráillesztjük a középső tésztalapot, majd a maradék lekvár, meggy és a tejszínhab újabb harmada következik, végül lefedjük az utolsó tésztalappal. Legalább 1 órára a hűtőbe tesszük. A tálaláshoz egy kevés tejszínhabot kanalazunk a habzsákba, és félretesszük. A tortát a megmaradt habbal bevonjuk. A csoki negyedéből hosszú forgácsokat készítünk, a többit durvára reszeljük. Nyomkodjuk a csoki reszeléket a torta oldalára, a forgácsokat elrendezzük a tortatető közepén.
A tortát felvert tejszínhabbal díszítjük, kedvenc szavam jön, figyelem… habrózsákat nyomunk a tetejére, igazi csodálatos, original cukrászrózsákat, pontosan olyanokat, mint annak idején az ezerhétszázasévekben, jó nem trollkodok, ez a torta tényleg így szép. Nem is akartam nagyon hozzányúlni. Így original, így mutatós igazán kis eredeti valójában. Végül 8 db jól lecsepegtetett meggyel koronázzuk, de szigorúan csak felvágás előtt közvetlenül, mert szétfolyik hamar a leve (bár az enyém fagyasztott volt, lehet itt a "gond", mert mondjuk ha befőtt lett volna, azt le lehetett volna normálisan csepegtetni és törölgetni szinte szárazra). Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a # smuczerhanna_recept keresőcímke és a oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot! Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!
Annyira régóta terveztem megsütni, hogy el sem hiszitek. Jóó a suliban csináltunk, de hát azokból a hozzávalókból élvezhetetlen volt az élménye íze!? A sütésnél, csakúgy, mint a főzésnél, azt az elvet vallom, hogy addig nem tudok igazán sütni, vagy addig nem leszek igazi háziasszony, amíg az original, tradicionális, legalapvetőbb süteményeket/ételeket nem készítem el és ebbe a töltött káposzta is (ami még mindig nagyon a listán van, pedig karácsonykor egy hajszálon múlt, hogy ne fogjunk hozzá.. ) ugyanúgy szerepel, mint ez a bizonyos Fekete-erdő. Elkészítését nem vittem túlzásba, szóval nem övezte túl nagy előkészület, egy szombati nap jól alvós éjszakája váltotta ki a végső elhatározást, hogy MA lesz az a nap, amikor Hanna Fekete-erdőt süt. Elővettem Cukrászismeretek 1. és 2. könyvem, vagyis megnyitottam az ipaden a pdf-em, majd kikerestem a receptet, ezekben a legnagyobb antilogika szerint összeállított könyvekben, ami körülbelül 20 perces egyik pdf-ről átszökkenek a másikra keresgéléssel egybekötött hangos bosszankodással volt egyenlő, mert tortánk bizony – hááát ki gondolná?!