Egy újságíró egy sztori nyomába eredve rájön, hogy a CIA keze is benne van egy kokainszállítmányban, amelynek célja, hogy egy nicaraguai lázadó sereget felfegyverezzen. Beleássa magát a történetbe, és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, ám a CIA és néhány konkurens újságíró támadást intéz ellene és családja ellen egyaránt.
A kétszeres Oscar-jelölt* Jeremy Renner (A Bourne hagyaték) játssza a főszerepet ebben a sodró lendületű thrillerben, amely Gary Webb igaz története alapján készült. Az 1990-es években járunk: Webb (Renner), a San Jose Mercury News újságírója egy olyan bírósági irathoz jut, amely egyértelmű kapcsolatot tár fel az amerikai titkosszolgálat és... bővebben A termék megvásárlásával kapható: 37 pont 5% 2 990 Ft 2 840 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 284 pont 999 Ft 949 Ft Törzsvásárlóként: 94 pont 499 Ft 474 Ft Törzsvásárlóként: 47 pont 1 990 Ft 1 890 Ft Törzsvásárlóként: 189 pont Események H K Sz Cs P V 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 31 2
Született bajkeverő, tele tapintható hibákkal, aki még hitt a leleplező újságírás világmegváltó biztonságában – de hiába. Webb az ő megformálásában nem hős, vagy mártír, hanem egy kis hal, akit a nagyobbak kegyetlenül szétcincálnak. Cikksorozatáért kapott ugyan egy Pulitzer-díjat, mire azonban átvehette, a Központi Hírszerzéssel összefogott szakma elitje mind a sztorit, mind pedig Webb életét kimiskárolta. Míg cikkét a The Clash Know Your Rights ( Ismerd a jogaidat) című örökbecsűjének – ehelyütt kissé didaktikussá váló – taktusaira gépelte le szinte táncolva, addig a film végén elhangzott katartikus, gyászbeszédként is értelmezhető köszönőbeszéde után csendben, leszegett fejjel hagyja el a képmezőt. Webb borzalmasan félreértett túlbuzgó igazságkeresése szakmai ellehetetlenítést, magánéleti zűröket, és végül öngyilkosságot hozott magával, melynek tudatában Renner fokról-fogva épülő karakterrajza meghökkentően kidolgozottnak tűnik. Életre kelti a figurát, a nagyravágyó és megfontolatlan kalandorból hús-vér pária válik, a kétes tanulság pedig az utolsó metaforikus jelenet során apránként kúszik be a képbe: volt-e értelme?
Miközben mindenkit lekötött Clinton elnök szex-botránya, addig Webb feltárta az ország egyik legsúlyosabb szarkeverését, amibe végül, emocionálisan, szakmailag, és magánéletét tekintve is beletört a bicskája. Renner alakítása nélkül pedig a lehangoltságában is felemelő zárlat képtelen lett volna a történeten túlmutató mellékzöngékkel díszíteni a filmet. Webb megpróbálta a lehetetlent, és még ha dicsőségesen is, de belebukott. Elmesélt egy olyan sztorit, ami túlságosan igaz – épp ezért veszélyes – ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön. Cuesta filmje pedig, néhány befoltozatlan narratívabeli lyuktól, pár stilisztikai zsákutcától, és a tempót érintő gondoktól eltekintve súlyos példázattá válik, mely apránként, ügyesen építkezve éri el célját: felbosszantja és elkeseríti nézőjét. Kapcsolódó A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Emellett a stílussal is akadnak gondjai. A cselekmény ugyanis már önmagában annyira erős, hogy a kézből vett jelenetek releváns belső feszültsége néha a feleslegességig burjánzik. Cuesta nem egy Soderbergh, vagy egy Greengrass, épp ezért a csendesebb, pszichologizáló drámai epizódok során – melyekben Webb széthulló élete elevenedik meg – a dokumentarista kamuremegés hiteltelenné és célt tévesztetté válik. A tempó- és esztétikabeli zökkenők azonban apróságok Jeremy Renner alakításának tükrében. A színész eleinte elhiteti a nézővel, hogy a névtelen helyi lapnak író Webb egy túlpörgött igazságérzettel megáldott átlagjános, aki magánéletének kellemes kertvárosi belassultságát vagány motorokkal és kocsikkal kompenzálja. Ahogy azonban Webb nyilvánosságra hozza, hogy a CIA beszervezett drogfutárok brutális bevételéből finanszírozta a nicaraguai forradalmat, a kép megváltozik. Renner az úton-útfélen ráragadt akcióhősi manírokat észrevétlenül vedli le, hogy feltárja a kemény külső alatt meghúzódó megrögzötten naiv és vakmerő újságíró igazi karakterét.
Csak kattints ide, és rendeld meg DVD-n! Jobb, ha hallgatsz fórumok Vélemények Vmiso, 2020-05-26 06:19 16 hsz Kérdések téma megnyitása 0 hsz Keresem téma megnyitása 0 hsz
Folyamatosan lavírozunk az ügy közösségre gyakorolt hatásainak bemutatása és a személyes dráma között, de sajnos ez a két dolog nem fér meg egymás mellett. Ezen pedig a közel két órás játékidő sem segít, sőt, mély unalomba fullasztja az egészet. A színészek sem erőltették meg magukat túlzottan. Nyilván, Renner-nek ez a szerep nagyobb kihívás lett volna, de a korrektnél ő sem tudott többet nyújtani, ahogyan a többiek sem. Rossz alakítások nincsenek, de mindenki takaréklángon égett csak. A zene helyenként betalál, de összességében kevés a kívánt hangulat megteremtéséhez. A legnagyobb bajom pedig a filmmel az, hogy mindent a valós eseményekkel próbál palástolni. Nyilvánvaló dolgokat tár elénk, olyanokat, amik egy külön mozgóképben nem biztos, hogy megállnák a helyüket. Aki már tisztában volt ezzel a sztorival, az nem fog hátast dobni attól a ténytől, hogy valaki egy filmet csinált belőle. Persze a maga módján elgondolkodtató helyenként és ráébreszt bizonyos dolgokra, de feleslegesnek és összességében túl hosszúnak éreztem.
A Jobb, ha hallgatsz ugyan majdnem elhasal a helyszűke miatt agyonvagdosott expozíció során, Cuesta azonban a film szempontjából létfontosságú információk, szereplők, és helyszínek kissé frusztráló ledarálása ellenére is képes érthetővé tenni az összeesküvés mozgatórugóit és Webb indítékait is. A Jobb, ha hallgatsz így alapvetően gyorsan kilábal a gyermekágyi lázból, és egy egészen izgalmas kötéltáncba fog az életrajzi film, a politikai- és az újságírói thriller határmezsgyéjén. Cuesta érezhetően a vágóasztalon centizgette az egyszerre történet- és karakterorientált film adalékait, a feladatnak pedig éppen hogy megfelelt. Kezei közt a mellékszereplők (nagyszerű színészek egyjelenetes szerepekben) emlékezetes szócsövekké válva hagynak mindent – néha túl sok mindent – a főszereplőre, ezáltal pedig Cuesta szépen be is int a sorozatok szerkesztési elvének. Kár viszont, hogy a terjengős téma kibontásához a rendező nem volt képes tisztességesen elrugaszkodni a sorozatok űrtartalmától, mivel az esetenkénti aránytalan hadarás vagy épp a jelenetek nyújtása nem tesz jót az ezért néha infotainment-szagú cselekményvezetésnek.
Főoldal TV műsor DVD / Blu-ray Filmek Színészek Rendezők Fórumok Képek Díjak (Kill the Messenger, 2014) Egy újságíró egy sztori nyomába eredve rájön, hogy a CIA keze is benne van egy kokainszállítmányban, amelynek célja, hogy egy nicaraguai lázadó sereget felfegyverezzen. Beleássa magát a történetbe, és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, ám a CIA és néhány konkurens újságíró támadást intéz ellene és családja ellen egyaránt. Nemzet: amerikai Stílus: életrajzi, dráma Magyar mozibemutató: 2014. október 9. Ez a film a 11223. helyen áll a filmek toplistáján! (A Filmkatalógus látogatóinak osztályzatai alapján. ) Mi a véleményed erről a filmről? nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs Jobb, ha hallgatsz figyelő Szeretnél e-mail értesítést kapni, ha a Jobb, ha hallgatsz című filmet játssza valamelyik tévéadó, bemutatják a hazai mozik, vagy megjelenik DVD-n vagy Blu-ray lemezen? Igen Jobb, ha hallgatsz trailer (filmelőzetes) Szeretnéd megnézni ezt a filmet tökéletes kép és hangminőségben, hogy igazi filmes élményt nyújtson?
Egy ponton még árnyalnom kell a véleményemet. Könnyen lehet ugyanis, hogy az eredeti alkotás egy árnyalatnyival komolyabb annál, amilyennek láttam, és a magyar szinkron is közrejátszott a tönkretételében. A szinkront ugyanis, úgy képzelem, egy színpadon vehették fel, ahol a színészeknek gyerektől felnőttig egy óriás nézőteret kellett a rekedtségig bekiabálniuk; mindenki csudanagy teátralitással adja elő azt is, ha vajas kenyeret kér, és ettől a jelenetek egymás után veszítik el a realitásukat. Nem vagyok rosszindulatú. A szinkron idehaza az eredeti hangokhoz képest általában is teátrális, korántsem a Jobb, ha hallgatsz a legsötétebb példa. De egy vígjáték, egy akció, vagy egy horror – egy fantáziadarab – elviseli azt a színpadiasságot, amit egy hétköznapi dialógusokkal operáló film nem. Akárhogy is, ennél a méltatlan műnél az is jobb lett volna, ha a készítői (kitalálod? ) hallgatnak.