Juhász Gyula költészetét már több verssel össehasonlítottam korábban. ► Olvashatók ezek a verselemzések a következő napokon beírt korrepetálásokban: 2007. 11. 18. 2008. 03. 27. ( A 1. 2. ugyanaz a vers, de más megközelítésben) 2008. 02. 09. 06. 17. A fenti összehasonlíásokból kiemelhető Juhász Gyula egy-egy költeményének elemzése. Most a továbbiakban nem összehasonlítoó korrepetálást írok hanem: ► Tóth Árpád néhány versének elemzéséről írok 1-1 gondolatot, kulcsszót, elemzési vázlatot. Meddő órán ( 1908-ban írta) Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. Ebben a versben Tóth Árpád költészetének csaknem valamennyi sajátosságait megtaláljuk. hangulata: reménytelenség, bánat-- ennek bemutatását segíti: a sorok hossza ( milyen? ); tőmondatok, hiányos mondatok ( idézni) mit érzékeltetnek, ( zaklatottság pl. ) témája, központi gondolata: pl. a magány, félszegség Hol van rím?
A "Ma már…" kezdetű szakasz a jelenre vonatkozik. A lélek – legyűrve megrendülését – itt már nyugodtabb kijelentésekkel bizonygatja a múlt iránti közönyét. S mikor már hihetővé válik, hogy a kedves már nem jelent a költő számára semmit, akkor az egészet felborítja a "Ne hidd! " kétszeres tiltakozása. Az utolsó egység végképp szertefoszlatja a látszólagos nyugalmat, s a múlt végleges diadalát, Anna örökkévalóságát, az emlékek feledhetetlenségét hirdeti. A zárlat ("Élsz és uralkodol örökkön, Amen" – vallásos hangulatot kölcsönöz a versnek.
Anna alakjának végleges eltűnését nyomatékosítja. Ismétlésekkel nyomatékosítja a "ma" látszólagos nyugalmát. Az utolsó mondat jövőidejűségében az emlékek, a múlt végleg diadalomra jutnak. A verszáró imaformula Anna alakját az isteni szféra magasába emeli.