Juhász Gyula Szerelmes Versei
- Juhasz gyula szerelmes versek 18
- Szerelmes versek - Juhász Gyula versek
- Juhasz gyula szerelmes versek part
Mindig nevettek, akiket szerettem, Mindig nevettem, aki szeretett, Mindig csak vágytam, és sohase mertem, Mindig csak vártam én az életet, Az élet elment, én is tovább mentem, Mindig daloltam, és mindig feledtem. Juhász Gyula: Valami nagy... Valami nagy, mély szerelem hiányzik, Valami sírás, valami öröm, Valami harc, valami csönd, Valami nagy, mély szerelem hiányzik! És így marad ez mindig, mindhalálig? Mindig bús, csipkerózsa szívvel A várás várában sejtem a sorsot És így marad ez mindig, mindhalálig? Szőke csodák, barna csodák, Meddig csodálkozom csak rajtatok? Ó, adjatok valami szépet, Valami életet, halált, Szőke csodák, barna csodák!? Juhász Gyula - Szerelem volt Oly messze, messze, messze már, Hol az öröm s madár se jár, Hová a vágy is elhervadva ér el, Oly messze, messze, messze vár. Szerelem volt a neve régen, Tavaszban, éjben vagy mesében, Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves, Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz. Juhász Gyula - Emlék A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel.
Juhasz gyula szerelmes versek 18
Juhász Gyula - Könyvek és könnyek A könyvek boldog városában éltem, Hol gót eszmék, görög romok, Reneszánsz kupolák, rokokó csarnokok Rejtettek el biztatva és kevélyen. Nagy voltam én és törpe e világban, Enyém volt minden korok vigasza, A nagy világ, a kis haza, Enyém volt asztalon és ágyban. De egyszer útam innen kifelé vitt, Az élet szele örökre elszédít, Azóta véres és rózsás nyomon járok, Enyémek az új arcok és új álmok, Enyém a könny, láz, gond és szerelem S könyvek igazát seholsem lelem! Juhász Gyula - Első szerelem Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy örzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel. Juhász Gyula - Mindig Mindig reménytelen volt a szerelmem, Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, Mindig csillaghonvágy égett szívemben, Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, Mindig kellettek eléretlen rózsák, Örök talányok, édes szomorúság.
Juhász Gyula Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Juhász Gyula szerelmes verse Annának víg bukását, könnyű vesztét Jelentik gyászos pósták néha nékem, Hogy elsodorták tőlem ködös esték S rózsák között botorkál víg vidéken. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakultál Arcképed a szivemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Juhász Gyula szerelmes verse
Szerelmes versek - Juhász Gyula versek
Juhasz gyula szerelmes versek part
- Juhasz gyula szerelmes versek az
- Szerelmes versek, és verssorok: Juhász Gyula
- Hogyan írjuk helyesen: előtt vagy elött? | Startlap Wiki
- Nagyobb szükségünk van az emberi érintésre, mint valaha - Férfiak Klubja
- Gif készítés
- Teszt
- Eladó erdő heves megye
- Juhasz gyula szerelmes versek a nemzeti
- Szerelmes versek - Juhász Gyula versek
Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél! Juhász Gyula - Elsõ szerelem Juhász Gyula - Egy virágért Mit adjak egy virágért, mint virágot? Egy verset, mely a szívemből terem, A szívemből, mely könnyeimmel ázott, Mint a mező ködülte éjeken. Mint a mező, mely akkor terem éppen, Ha jól fölszántják viharok s ekék. Ó viharom, én rettenetes évem, Elég volt nékem, több is, mint elég. Mert rabja voltam gyilkos mélabúnak És ültem mélyén a fekete kútnak S hallgattam, amint sorsom varja károg. S valaki egyszer azt üzente: higgyek Egy fehér rózsát e mély kútba hintett. Mit adjak egy virágért, mint virágot? Juhász Gyula - Ó asszonyok... Ó asszonyok, ti forró italok, Ragyogó mérgek, szép bűnök, ti balgák, Az életút hozzátok kanyarog S a vágy felétek tárja vézna karját, Ti vagytok a szívekben a dalok, Ti vagytok a megváltás és vigasság, Ó asszonyok, ti selymes takarók, Szép szőnyegek, ti szőkék és ti barnák, Ti soha, soha el nem fáradók, Ó asszonyok, ti mindenféle fajták, Szentek, vadak, viharzók, álmodók, Kerestem rajtatok a lelkem arcát S e keresésben lelkem elhagyott, Ti hoztátok az életem kudarcát, Én tőletek már oly távol vagyok, Mint a halál, őrültség és igazság!
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Juhász Gyula 1908 Régi szerelmes vers Teljes szövegű keresés Egy szőke lány szép őzszemébe néztem És régi hegedűk sírása fájt, - Ó kékszalagos majális-emlékem - Megint elkezdjük az örök talányt? "Szeret - nem szeret" bús boldog talánya, Epedések zárt ablakok előtt, Ó erkélyeknek hervatag virága, Séták, sírások, meglátom-e őt? Arany fiatalságom balgasága, Te boldogság, mely siratod magad, Tán érezed, hogy ez az élet álma, Melyről álmodsz majd egy élet alatt? Ó szőke lány, ó kék szalag és kék szem, Egy kis szomorúságot adj nekem, Majális mámorát s a kéklő égen Csillagot, mely csak nekem ég, nekem!
